Az előző cikkek a megelőzést és
a kialakult helyzet
kezelését járták körbe. Sok esetben a RÉV
Szenvedélybeteg-segítő Szolgálathoz forduló szülők egyedül érkeznek gyermekük
nélkül. Kétségbeesettek, tele vannak fájdalommal, vádolják gyermeküket, vagy
éppen meg akarják érteni miért fordulhatott ez elő az Ő családjukban.
Aggodalom,
Félelem, Bizonytalanság, Vád/önvád, Szenvedés.Minden szenvedélybetegséggel
küzdő család életében megtalálhatóak ezek a szavak.
De hol
kezdődött? Ki a hibás? Hol rontottam el? Teszik fel a kérdéseket a szülők, akik
kezdetben talán jobban szenvednek, mint a szerhasználó gyermekeik.
Előző
anyagainkban már írtunk arról, hogy mit tehet a szülő, hogy megelőzze a
szerhasználatot és arról is, hogy mit tehet, ha már kialakult.
Azt viszont
érdemes végig gondolni, újra és újra, hogy mivel is állunk szemben….
Kit nevezünk
szenvedélybetegnek? És mi okozhat szenvedélybetegséget?
Milyen
szavak jutnak eszünkbe először a szenvedély szó
hallatán ?
Szerelem,
tűz, boldogság…., mi mindent csinálunk szenvedélyesen? Dolgozunk, élünk,
szeretünk?
Hiszen ezek
pozitív dolgok… Hogy lesz ebből egy komoly pszichiátriai kórkép -
Szenvedélybetegség?
Mit nevezünk
szenvedélybetegségnek?
„Addikciónak,
vagy szenvedélybetegségnek azokat a viselkedésformákat nevezzük, amelyek fölött
a személy képtelen kontrollt gyakorolni, s ezért ezeket kényszeresen újra és
újra végrehajtja, illetve amelyek a személyre – és többnyire környezetére is -
káros következményekkel járnak.” (Demetrovics Zsolt)
Adódik a
kérdés, mikortól beszélünk szenvedélybetegségről?
Fontos
megállapítása a fenti meghatározásnak, hogy szenvedélybetegségről akkortól
beszélünk, amikortól a „káros hatások” érvényesülnek akár az egyén, akár a
környezete kapcsán.
Aláhúzandó
az is, hogy ebben az ingoványos, nem éles határokkal elválasztott folyamatban
az egyén kapcsán már BETEGségről beszélünk, mégpedig krónikus betegségről.
Szerhasználattal
a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálathoz fordulók esetében a segítői folyamat
fontos része minden esetben a család.
A család
akkor is jelen van a felépüléssel kapcsolatos folyamatban, ha az egyén már
elhagyta/ elveszítette velük a kapcsolatot, tehát fizikai/érzelmi támogatás
nincsen.
A
gyermekkori kapcsolatok, a családi kötelékek minden esetben fontos tényezői az
egyénnek akár támogatólag vannak jelen, akár mint veszteség.
A
szakirodalom megkülönböztet egészségesen működő családot és diszfunkcionális
vagy társfüggő családot.
Az egészséges
családban minden családtagnak tisztázott a szerepe, a szülők apa és anyaként
tudnak és akarnak viselkedni. Van tekintélyük és a családon belül világosak a
szabályok. A korlátok nemcsak akadályt, hanem kapaszkodót is jelentenek. A
családban minden megbeszélhető, nincsenek tabu témák. Mindenkinek van feladata
korához és képességéhez mérten. Az érzelmeket kimutatják és ez természetes és
magától értetődő folyamatként jelentkezik a mindennapokban.
Az
egészséges családban élő tagok esetében is előfordulhat akár illegális
droghasználat is, de az a kipróbálásig jut el, hiszen nincsen, ami fenntartsa a
használatot.
A társfüggő
családok esetében azért lehet nagyobb a szerhasználat fenntartásának esélye - a
szenvedélybetegség kialakulása - mert a családi játszmák átszövik a
mindennapokat és az egyén illetve a család működésmódja fenntartja a
szerhasználatot, annak jutalmazó jellege miatt.
Több
irodalom is meghatározza a drogfogyasztás által veszélyeztetett fiatalok körét.
A családnak, a barátoknak és az egész társadalomnak is van felelőssége a
szerhasználat kialakulásában.
A
munkanélküliség, a jövőkép bizonytalansága, a családi értékek, célok
gyengülése, a felbomlott családok, a kriminalitás, az elhanyagoló, vagy túl óvó
nevelés, a brutális bánásmód mind hajlamosíthatják az egyént arra, hogy
szerhasználattal érezze egésznek önmagát.
Fontos
tisztázni, hogy nem minden kipróbálást követ visszatérő használat, és nem
minden használó válik szenvedélybeteggé.
A
szerhasználat igazi okai mindig igen összetettek, ezért biztos, hogy a
szenvedélybeteg esetében nem csupán az egyén önsorsrontó magatartásáról van
szó. Téves állítás az, hogy a szenvedély beteg „megérdemli a sorsát”, „minek
csinálta”.
A
szerhasználatból való felépülés lehetősége harc a mindennapokért.
„Segíteni a
drogosnak annyi, mint megtanítani élni” (Walter Kindermann) – és valóban nincs
szó kevesebbről.
A fent
felsorolt kiváltó okok, a család által megalapozott értékek, olyan nehezen
felülírható rendszert alkotnak, amelyben nem tehet mást a szerhasználó, mint teljes
egészében újraépíti önmagát a szermentes élet reményében. Ez a harc – a
felépülésért vívott csata – az élet minden területére kiterjed.
Hosszú
folyamat, amely buktatókkal tűzdelt.
Valamit
feladni, amit nagyon szeretünk, ami teljesebbé teszi az életünket, ami a
szenvedélyünk, amitől úgy érezzük, kiteljesedünk nagyon nehéz. Ha ez már
megbetegít bennünket, nyomos ok lehet arra, hogy mégis megtegyük.
A
szenvedélybetegséggel szembeni harcban csak az nyerhet, akinek megéri a
végsőkig harcolni.
„Élni.
Ezt az
egyszerű szót csak az tudja igazán ízlelgetni, aki közel került már a halálhoz,
akit megcsapott a megsemmisülés szele.
Járni –
végtagfájdalmak nélkül….
Nézni tiszta
pupillákkal…..
Gondolkodni
– szabadon anyagmentesen….”(Kály Kullay Károly)”
Felépülni
sokkal egyszerűbb, ha van olyan ember, aki felsegít ha elesek….
Forrás:
Demetrovics
Zsolt: Az addiktológia alapfogalmai
Kály-Kullai
Károly – Hit és gyógyulás
A RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat szakemberei
hétköznapokon 8-16 óra között, előzetes időpont egyeztetés után várják a
segítséget kérőket.
Az intézmény elérhetőségei:
Tel: 36 518 328; 30 692 5785
